-Az hittem már haza mentél.- vetett felém egy ijedt tekintetet a lány. A mondatától egyet pislogva hőköltem vissza, majd szemeim kidülledve meredtek MinGire. Na álljon meg a menet... Most mi a fene baja van? Talán megzavartam a fontos beszélgetésüket.
-Én is örülök neked...- húztam a szám szélét és a tekintetem oldalra sütöttem a mellette álló srácra, aki csak csendben állt és figyelte a történéseket. A lány halkan kuncogni kezdett száját a kezével takarva. Olyan, mint egy kis cica, nem lehet rá haragudni annyira aranyos...
-Oh, Jungkook ő it HoSeok a tánctanárom, HoSeok ő itt Jungkook az énektanárom.- törte meg a csendet miután észre vette, hogy egy ideje már őt bámulom. Jungkook csak egy széles vigyor kíséretében hajolt meg, én meg csak biccentettem egyet a fejemmel.
-Szóval énektanár...- pásztáztam szemeimmel továbbra is őt.
-Szóval tánctanár...- kontrázott a letörölhetetlen vigyorú barna hajú fiú.
-Kész fogadóóra!- villantottam fogaim immár a lányra. Mindkettő hangos nevetésben tört ki poénom hallatán és már majd kipukkadtak mire végre abbahagyták.
-HoSeok, te nem ismersz szórakozóhelyeket a környéken?- fordult hozzám MinGi egy idő után.
-Mi az, hogy egy 21 éves lány ezt tőlem kérdezi meg?- kúszott egy gúnyos mosoly az arcomra.
-Jó még csak egy hónapja lakom itt... Még nem nagyon tudom mi hol van.
-Még csak egy hónapja? És honnan jöttél?- érdeklődtem egy lépést téve felé.
-Magyarországról. Anyai ágról van egy kicsi magyar beütésem és kiskoromban kiköltöztünk az előtt pedig Ulsan mellett laktunk.- hadarta végig.
-Wow...
-Na akkor tudsz valami jó helyet, mert ma este el akarunk menni valahova Kookkal.- bámlult rám bociszemekkel.
-De ha gondolod te is jöhetsz.- javasolta a már jó ideje meg nem szólalt srác. MinGi majd kiköpve a már régen a kezében szorongatott vizet amiből pont akkor ivott kapta a fejét hirtelen a mellette lévőre.
-Nem akarok zavarni...- vizslattam értetlenül szemeimmel a kiscsajt.
-Nem, nem zavarsz... Nyugodtan gyere velünk!- mentegetőzött a lány elvékonyodott hangon. Na ez kicsit bűzlik... Lehet el kéne mennem. Ha már nem bír akkor sose fog és szeretek az emberek idegeire menni.
-Oké akkor gyertek fél kilencre ide az épület elé!- mutattam az ujjammal a kijárat felé.
-Rendben!- bólintott a fiú. Jaj meg is feletkeztem félig róla... Remélem ezek között nem alakul a molekula mert nem fogom egész este az enyelgésüket nézni egyedül a bárpultnál...
-Jó, de nekem mostmár tényleg mennem kell. Már biztos várnak rám...- biccentgette a fejét oldalra MinGi az ajtó irányába.
-Kikísérlek!- rikoltottam fel mielőtt valaki más teszi meg, és gondoljuk ki az a valaki.
-Oké...- kuncogott.-Akkor majd este Kook!- ölelte át lábujjhegyen állva a hozzáképest felhőkarcoló fiút.
-Sziasztok!- indult el a másik irányba egyet még intve nekünk. Mi is lassan haladtunk a kijárat felé. Őszintén nem tudom mért tartottam ilyen fontosnak, hogy kikísérjem csak úgy kicsúszott...
-Jinshi!- ugrott rögtön az ajtóban álló srác nyakába, aki az ölelés közbe elemelte a talajtól a lányt. Miután lerakta MinGi egy puszit is nyomott az arcára. Na jó... Akkor most kivel kavar ez a csaj? Próbáltam észrevétlenül elsuhanni a hátuk mögött a lépcsőig, ami szerintem sikerült is és szinte rohanva tettem meg a hazafelé vezető utat.
-Na ki mosogatott el?- vetett felém a lakótársam hazaérve egy vicsorhoz hasonlító vigyort. Körülbelül az óvodásokra mosolyognak így a szüleik...
-Hagyjál!- sétáltam fáradtan a konyhába.
-Na ennyire rossz volt az első munkanap?- tette karba a kezeit továbbra is kacarászva.
-Viselhető...- kúszott egy kedvtelen grimasz az arcomra miközben a hűtőben turkáltam.-Héé, nem láttad a sonkás szenyám amit reggel tettem be ide?- néztem fel hosszú kutakodás után. Taenek tele volt a szája és kb úgy nézett ki mint egy mókus aki eldugni készül a talált makkot... A mosoly is hirtelen eltűnt egy másodpercre. Oh, Taehyung én úgy kinyirlak...
-Milyen szendvics? Én nem láttam semmilyen szendvicset a hűtőben.- somolygott ismét, a falatok már kilógtak a szájából, de erőlködött elrejteni őket.
-Gyere ide!- mutattam rá felé közeledve egy hatalmas vigyorral a képemen.
-Ajaj...- kezdett el futni előlem, amiből egy hosszas fogócskázás lett, de végén mindaketten annyira kifáradtunk, hogy feladtuk.
-Nincs kedved eljönni ma bulizni?- hajtottam hátra a fejem a lihegés közepett.
-Kivel?- fordult felém felhúzott szemöldökkel.
-Velem, egy csajjal meg egy sráccal...- hadartam az utolsó két illetőt.
-Jó csaj?- tért a lényegre egy kaján mosollyal az arcán.-Vagy már lestoppoltad?
-Nem az esetem...
-Honnan ismered őket?- érdeklődött.
-A csajnak tartok táncórákat a fiú pedig az énektanára aztán elhívtak.- rántottam vállat.
-Hogy-hogy elhívsz? Foglaljam le a srácot míg te dumálsz a csajjal vagy mi?- nevetett ismét.
-Szerintem te nagyon el vagy tévedve mivel utoljára alsóban találtunk ki ilyen tervet.- ráncoltam össze a homlokom.
-Jó na... Megyek!- állt fel és indult el a szobájába.
-Fél kilencre megyünk a BigHit elé, addig legyél kész!- kiabáltam utána mielőtt becsaphatta volna az ajtaját. Kimerülten terültem el a kanapén és letörölve a homlokoról az izzadságot fordultam át az oldalamra. Vajon mit hoz az este?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése