Nem tudok nem gondolni rá... (5. fejezet)

"-Köszi, hogy haza hoztad!- vetett felém egy utolsó pillantást majd a lányt behúzva a lakásba csapta be előttem az ajtót. Hát… oké… Ez érdekes… Tehát ő és MinGi? Hogy is hívják? Talán Jin?"

Mintha valaki összevarrta volna a szemhéjaim az éjszaka. Akárhogy is próbálkoztam a szemeim nem nyíltak, de az ablakon beszűrődő napsugarak még így is alaposan kiégették a retinámat… Össze-vissza forgolódtam, de attól a függöny még nem húzódott el magától. Nagy nyújtózkodás után végre erőt vettem magamon és még erőtlen lábaimmal próbáltam felkelni az ágyból, hogy kivánszoroghassak a konyhába valami kajáért. Alig aludtam az éjjel… Egész végig az a Min csaj járt az eszemben. A kilincset lassan lenyomva léptem ki szobámból, majd elindultam csoszogva a hűtő felé, de szemeim még mindig nem engedelmeskedtek nekem, hunyorogva tettem meg azt a pár métert. Ennek köszönhetően neki is mentem valakinek, aki elég sietősen próbált beosonni a szobájába. Az ütközéstől hátra is estem sikeresen a seggemre érkezve.

-Mi a fasz?- mormogtam dühösen felnézve az előttem tornyosuló lakótársamra.

-Bocs Seok…- segített fel.-Azt hittem még alszol.

-Mért mennyi az idő?- bámultam rá félig nyílt szemekkel.

-Fél hét…- vetett egy pillantást a csuklóján lévő órára.

-Azt a kurva… Hogy keltem fel ilyen korán?- meredtem magam elé tátott szájjal mire az eddig zárt részeim is méltóztattak végre kinyílni teljesen.

-Én is ezt kérdezem.- kúszott az arcára egy halvány vigyor.

-És te mért vagy a tegnapi ruháidban?- mértem végig gyanús alakját.-Na milyen csajnál voltál?- szökött az egekbe a számszéle mihelyst levágtam a szitut.

-Tegnap találkoztunk a bárban miután elmentetek, de semmi komoly… Megadta a számát, de nem hinném, hogy fel fogom hívni…- húzta a száját.

-Végre két év után kifizetődtek a leckéim… Szóval még se volt hiába uram?- emeltem fejem a plafon irányába egy gúnyos mosoly kíséretében.

-Jaj, ne hidd, hogy meg fogom tartani ezt a szokást… Csak most az egyszer csináltam ezt egy lánnyal!

-Oh, ne már! Pedig már kezdtem örülni, hogy valami ragadt rád…- sütöttem le a tekintetem.

-Veled ellentétben én nem szeretek játszani a lányok szívével.- helyezte kezét szobája kilincsére.

-Nem ez a legjobb megfogalmazás… Így úgy hangzik mintha én lennék a bunkó köcsög…

-Mert egy bunkó köcsög vagy!- tört ki belőle a nevetés.

-Na gyere csak ide!- ragadtam meg vigyorogva a csuklóját mielőtt elmenekülhetett volna és leszorítva a kezeit nyomtam a fejére egy barackot, bár eléggé ficánkolt.-Gondolod meg, hogy hogy beszélsz a hyungoddal!- figyelmeztettem egy gyenge pofonnal, de körülbelül mintha csak végig simítottam volna az ujjaim az arcán. Hosszas csönd után kissé félre lökve Taet indultam el ismét az eredeti célpontom felé.

-Ma mikor mész dolgozni?- zavarta meg a kutakodásomat a hideg ételek közt.

-Meg kell majd néznem… A szobámban van a beosztásom.- néztem el a hűtőajtó felett.-Mert?- bújtam vissza tovább keresgélve.

-Csak, hogy mikor hagysz kettesben YoonGival…- dörmögte egy grimasszal a képén.

-Ajajj…- kaptam fel nevetve a fejem.-Mi lesz itt…

-Na remek… Állandóan rosszra gondolsz.- dőlt neki a faajtónak még mindig a kinincset szorongatva.-Tudod, hogy nem bírom azt a naplópó senki házit…

-Tényleg, neked nincsenek ma óráid.- csaptam be a hűtőt, miután kivettem belőle egy doboz tojást.-Kérsz tojásrántottát?- tettem le a pultra a tojást tartalmazó műanyagtartót.

-Ja…-lökte el magát és lassan sétált felém.-Rakj bele bacont!

-Vedd elő!- utasítottam a hűtő felé mutatva, mire megkerülve engem lépett oda, hogy kivehesse a szalonnát. Egy serpenyőt előkapva már sütötte is az isteni szagú, zsíros finomságot. Mire már jól megpirult ráöntöttem a már rég felvert tojásokat és egy spatulával forgatni kezdtem. Hamar kész is lett a finom reggeli. Tae elővett két tányért és pontosan kettéosztva tettem rájuk az általam elkészített omlettet.

-Ilyen se volt még, hogy te csinálsz reggelit…- habogta teli szájjal. Próbált mosolyogni, de szerintem senki se akarta, hogy minden falat kiessen a szájából.

-Na kuss!- boxoltam bele a vállába vigyorogva. Taehyung olyan, mint ha az öcsém… Mondjuk néha úgy viselkedik, mint ha a bátyjám lenne.

*Pár óra múlva*

-Na megyek srácok.- szólok oda a két jómadárnak akik a kanapén meresztik a seggüket már egy jó ideje és még nem szedték szét egymást. Ez jó jel! Talán egyedül hagyhatom őket…

-Mikor jössz?- fordult hirtelen hátra mondatomra Taehyung.

-Fél öt körül talán…- álltam meg egy másodpercre, hogy választ adhassak kérdésére. Egyet bólintva fordította vissza fejét a tv felé. Mintha máris számolná a perceket. Nem tudom mi a baja YoonGival… Speciel most meg se szólalt egész végig. Magamra kaptam a kabátom, majd magam után hangosan becsapva az ajtót indultam meg hátizsákommal a cég felé. Most úgy bele gondolva, hogy ez az egész meló… nem is túl hátborzongató… A járdán majdnem minden le nem ragadt falevelet elrúgtam utamból. Szinte észre sem vettem, mikor megérkeztem az épület elé. Egész végig MinGi járt az eszemben… Hatalmas léptekkel közeledtem a próbaterem felé, de az ajtó előtt mégis megálltam a kilincsre helyezve kezemet. Vajon már itt van? Vagy nincs? Milyen belépőm legyen? Mért agyalok ezen ennyit? Csak bemegyek, ha bent van köszönök, ha nincs, akkor előkészülök az órához. Hosszú vacillálás után óvatosan lenyomva a már rég tenyerem közt szorított tárgyat. Lassan bedugva a fejem pillantottam meg a teremben fotózkodó lányt.

 Még a sima egyszerű fekete pólóban, a melegítőnaciban és a sportcipőben is hihetetlenül nézett ki… Hullámos, barna haja puhán omlik a vállára… HoSeok! Neked meg mi a fenén jár az eszed?

-Én másnaposan általában nem a képeket szoktam nyomni magamról.- törtem meg a csendet, mire az éppen csücsörítő illető észrevett. Látványomtól egyet hátraugorva kapott a mellkasához.

-Ne ijesztgess!- szólt rám nagy levegőket véve.-Mióta állsz itt?

-Pár perce…- húzódott egy apró vigyor az arcomra.-Na kezdjünk is!- csaptam össze a tenyeremet, majd ledobva a táskám és a kabátom léptem a hifihez, hogy benyomhassak valami zenét. Miután hosszas gomb nyomogatás után sikerült végre valamit ügyködnöm csatlakoztam az éppen lazító lányhoz, hogy együtt melegíthessünk be.

-Készen van már az új koreográfiám?- érdeklődött egy idő után. Tényleg! Megígértem neki… Oh basszus! Előbb gondolkodom, aztán hazudok…

-Még nincs.- ráztam meg lágyan a fejem.

-Kíváncsi vagyok mit találsz ki nekem!- emelte fel rám a tekintetét egy halvány mosoly kíséretében. Hát arra én is…

-Álljunk is neki!- álltam fel, hogy elindíthassam az egyik, előző tanára által betanított számot. Rögtön be is ált a kezdőpózba mihelyst a hangos zenét árasztó kütyühöz léptem. Annak ellenére, hogy kibaszottul másnapos volt egész jól eltáncolta… Figyelt az ezelőtti órán általam kijavított lépéseire, tanácsokra… Egész ügyes! Sőt… Persze, azért az én szintemmel nem ér fel, de na… próbálkozik. Szinte teljes kifáradásig hajszoltam szegény lányt, de az idő közbelépett. Olyan jó volt nézni, ahogy táncol… Ahogy mozog a zenére és libben ide-oda…

-Minden rendben?- csettint egyet a szemem előtt a már rég hozzám beszélő lány, mert gondolom észrevette, hogy nem túlságosan figyelek rá.

-Persze…- rázom össze magam hirtelen és egy bárgyú mosollyal próbálom meggyőzni arról, hogy én tényleg figyeltem rá.

-Na, akkor hétfőn.- intett egyet és megkerülve engem lépett ki az ajtón vissza se nézve. Mintha haragudna rám valamiért. Ez a hála, azért, hogy nem engedtem az asztal alá inni magát? Na jól van haza kéne menni, mielőtt széttépve találnám YoonGit a kanapén, mint párnát amit a kutya marcangolt szét. És gondoljuk, hogy ki a kutya… Felkapva a dzsekim és a táskám viharzottam ki a teremből, mivel még mindig azon a csajon járt az eszem. Csak én gondolom rosszul vagy tényleg próbál távolodni tőlem? Mármint, hogy próbál minél kevesebbet beszélni velem, pedig nincs kicsi szája… Ha rajta múlna egész nap csak locsogna. De velem miért viselkedik máshogy, mint Jungkookkal? Talán ennyire nem bír? Haragszik rám? Adtam rá okot? Szerintem nem… Vagy csak nem ismert ki még eléggé? Lehet kéne adnom egy kis időt, hogy kicsit feloldódhasson. Nem tudok nem gondolni rá…