-Új tanár? Mért mi van a régivel?- kerekedtek ki a szemei. A hatalmas csillogó íriszei... Amúgy nagyon gyönyörű lány! Alapból azt hittem, hogy valami 16-17 éves éretlen, nyafka picsát fogok kapni, de szerencsére nem.
-Asszem eltörte a lábát.- vontam vállat.
-Értem... És akkor kezdünk is?- döntötte oldalra a fejét.
-Ja, melegíts be!- mutattam a terem közepére miközbe a hifivel ügyködtem.
-Rendben, oppa!- szaladt az általam kijelölt helyre majd lazítani kezdett. Percek után sikerült valami zenét betennem, hogy neki is állhassunk, de mikor visszafordultam hirtelen ledermedtem. Éppen nekem háttal hajolgatott előre nyújtásképp és hát milyen pasi az aki nem áll le egy kicsit nézni egy formás segget főleg, ha ilyen alkalom adódik... Szám széle akaratlanul is felfelé görbült és csak bámultam az elém táruló látványt.-Minden rendben?- fordul hátra pár perc múltán.
-Persze...- vettem fel egy komolyabb ábrázatot és a lányt megkerülve kezdtük el az edzést. Mi is a neve? Talán MinGi? Elég ügyes csaj. Jó a mozgása... Tényleg lehet belőle valami!
-Bocsi, hogy zavarok.- dugta be a fejét egy ismerős alak a vége felé. Egyből felismertem. JiMin volt, az egyik gyerekkori haverom.
-Jimin!- léptem, hozzá közelebb egy pacsit adva neki. A lány végig kísért szemeivel és érdeklődően nézte végig a jelenetet.
-Hallottam Namtól, hogy itt vagy.
-Hát ja... tánctanár lettem.- mosolyogtam a tanítványom felé mutatva. A szeme felcsillanva lépett közelebb a lányhoz a szokásos huncut mosolyja kíséretével.
-JiMin.- nyújtotta felé a kezét. Úgy látszik nagyon bejön neki, de a kiscsaj se túl elutasító.
-MinGi, de csak hívj Minnek.- kacsintott rá széles vigyorral a képén.
-Még nem találkoztatok?- vágtam közbe nehogy még 18+-as jelenet legyen itt nekem.
-Láttuk már párszor egymást a folyosón...- fordult vissza hozzám Chim.
-Értem... De most folytatnunk kéne az órát szóval...- tettem pár csuklómozdulatott a kezemmel utalva, hogy menjen.
-Ja jó... akkor nem is zavarok!- indult meg az ajtó felé.-Majd még beszélünk!- fordult még vissza egyszer mielőtt kiléphetett volna a teremből a lányra vetve a tekintetét majd rám.
-Mit akar még folytatni? Pár perc és négy óra.- nézett a falon csüngő órára. Az első mondatán elmosolyodtam.
-Hány éves is vagy?- kérdeztem kezeimet karba téve.
-21... Miért?- döntötte oldalra a fejét mint valami buta gimis liba.
-Akkor kérlek ne magázz... Csak egy évvel vagyok idősebb nálad!
-Tényleg?- húzta egy apró vigyorra a száját.-Azt hittem pár évvel idősebb vagy nálam.- tette szája elé a kezét, hogy ne lássam a mosolyát majd elhúzva azt beleharapott az alsó ajkába. Hogy lehet valaki az egyik másodpercben cuki a másikban meg már szexi? Hát oké... Mégis mennyinek nézek ki? Hosszas perceken át fürkésztem a szememmel a lányt.-Na, de mostmár mennem kéne! Nemsokára kezdődik az ének órám.- kapkod a cuccai után.-Olyan furcsa, hogy fiatalabb nálam... És mégis ő tanít engem.
-Szóval még énekelsz is...- vigyorogtam a pakolászó alakjára. Táncol, énekel... Ez valami csodanő! Ha elkezd nekem itt és most rapelni...
-Ez miért olyan meglepő?- fordult felém érdeklődő tekintettel.
-Semmi csak elnézve ahogy táncolsz... Különleges vagy!- kacsintottam rá.
-Köszönöm.- pirult el és már minden cuccát összeszedve indult ki a helyiségből.-Majd holnap.- állt meg az ajtó előtt, a kezét a kilincsre helyezve vetette rám a tekintetét. Sokáig vizsgált mire végre kilépett. Még egy utolsót intettem mielőtt bezárult volna az ajtó. És végülis túl vagyok az első órán... Tényleg nagyon tehetséges! Talán néha gyerekes és idegesítő, de jófej... Jól elleszünk mi az edzéseken. De most asszem be kell mennem Namhoz. Izzadt testemmel vánszorogtam a táskámig majd felkapva azt indultam meg az uncsitesóm irodája felé.
-Annyeong!- köszöntem hangosan a forgószékben ülőnek.
-Áh HoSeok! Itt a beosztásod.- nyomott a kezembe egy papírt amit összeráncolt szemöldökkel futottam át.
-Ennyi lenne?- néztem fel miután végeztem a nyomtatvány tanulmányozásával.
-Ennyi.- bólintott egyet.
-Azt hittem itt fogsz tartani egy óráig és minden féle részletet elmondani majd a vége felé én már csk bólogatok és imádkozom, hogy már nemsokára befejezed.- hadartam el az általam elképzelt szituációt.
-Úgy se figyelnél...- mosolyodott el.
-Igazad van! Akkor majd még beszélünk.- léptem ki az irodából mielőtt még meggondolhatta volna magát. Egy nagy sóhajjal dőltem neki az ajtónak a kezemben szorongatva a beosztásom. Ez egy új kezdet! Egy eddig jól kinéző kezdet... Legalább nem leszek olyan magányos se. Mondjuk ott van nekem YoonGi meg Tae, de ők se érnek rá mindig. Most meg Jimin is feltűnt a láthatáron és Min is... Persze őt még alig ismere, de megpróbálok jó kapcsolatot kiépíteni vele. Nem tudom miért, de kötelességemnek érzem... Jó bige meg minden, de nem tudnám magam mellett elképzelni... Nem tudnék egy egérhangú törpével minden nap együtt aludni. Talán egy egyéjszakás belefér. Még elmélkedtem egy jó pár percig mikor az ajtó aminek neki támaszkodtam hirtelen eltűnt mögülem és már csak azt veszem észre ahogy zuhanok a földre fejemet alaposan beverve.
-Reménykedtem, hogy itt vagy még.- tornyosult fölém Nam vigyorogva. Nem ám valami "sajnálom" vagy valami...-Alá kéne írnod még egy papírt!- segített fel én a fejem simogatva. Felkelve a földről botorkáltam az asztalhoz és gyorsan aláfirkantottam egy nyomtatványt. Már az se érdekelt mit írok alá, még azt is bevállaltam, hogy elajándékozom a szerveim csak jussak ki innen. Sántikálva futottam ki az irodából se szó se beszéd. Kicsi ám gyors lépésekkel haladtam a kijárat felé mikor megpillantottam a folyosón ácsorgó társaságot. MinGi és valami srác... Elég jó kedvük volt, de a lány arcáról lefagyott a vigyor mikor észre vett. Na ez mi volt? A lábaim döntve az agyam helyett indult meg feléjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése