Nem vagyok féltékeny! (4. fejezet)

"-Fél kilencre megyünk a BigHit elé, addig legyél kész!- kiabáltam utána mielőtt becsaphatta volna az ajtaját. Kimerülten terültem el a kanapén és letörölve a homlokoról az izzadságot fordultam át az oldalamra. Vajon mit hoz az este?"

-Siess már Taehyung! Negyed óra múlva ott kell lennünk…- dörömböltem lakótársam ajtaján, de az az érdekes, hogy általában ő szokott rám várni…

-Jövök már…- ordított ki nekem. Rá pár másodpercre már nyílt is a szoba ajtaja rajta kilépve a már teljes puccparádéban pompázó Tae.

-Mi ez a parfüm?- csapta meg az orromat valami istentelen pacsuli förtelmes szaga.

-Mért most mi bajod vele?- vigyorgott rám a legolcsóbb férfiparfümtől bűzlő fiú.-Lezuhanyozzak?- vonta fel az egyik szemöldökét.

-Inkább menjünk…- ragadtam meg a csuklóját és már szinte kiráncigáltam a lakásból.

-Hova rohansz? Még van tíz percünk.- szólt utánam lelassítva sebes lépéseimet.

-Nem akarok késni.- mormoltam valami ilyesmit, majd újra szapora léptekkel szeltem át a sárgás levelekkel borított aszfaltú utcát. Már csak pár sarokra volt a célpontunk, de úgy éreztem, hogy nem fogunk odaérni időre.  Lábaim egyre gyorsabban szedtem és már szinte futottam. Nem néztem hátra, de éreztem, hogy Tae próbálta tartani a tempót csak nem túl sikeresen. Én magam se tudom mért siettem ennyire, mert én pont nem a pontosságomról vagyok híres… De most éreztem valamiféle késztetést, hogy pont ott legyek… De, hogy miért? Tudja a jó franc… A lábaim megint mintha át vették volna az irányítást és csak vittek egyre sebesebben. Időközben egy apró mosoly is szökhetett az arcomra ami egyből le is fagyott mikor az épület elé értünk. Csak az a kis zöldfülű Jungkook ácsorgott a bejárat előtt… Az órámra pillantva meglepetten tapasztaltam, hogy mi pontosan félre ideértünk, de a kiscsaj sehol… Hát úgy látom ő neki sincs valami jó időérzéke. A srác a telefonja kijelzőjét bámulta és észre se vette, hogy jöttünk fel a lépcsőn.

-Hello!- köszöntem neki, hogy végre elemelje a tekintetét a fényes felületről.

-Szia…- motyogta még mindig a készülékét pásztázva szemeivel. Valamiféle játékkal játszott… Mire végre meghalt méltóztatott ránk nézni és megpillantva Taet szemei kikerekedtek. Mintha szellemet látott volna komolyan…-…sztok!

-Ő a lakótársam.- villantottam rá egy a reakciójától feltűnő mosolyt.

-Annyeong!- hajoltak meg kézfogás közben egyszerre.

-MinGi?- kérdeztem egy grimasszal az arcomon miután elengedték egymás tenyerét.

-Gondolom mindjárt jön…- vont vállat újra előhúzva telefonját és ismét játszani kezdett. Zsebre tett kézzel vártuk a hiányzó lányt néma csendben. Nem bírom ezt a Kook gyereket… Nem tudom miért csak úgy nem tetszik. Kellett nekem eljönnöm… Tae zaklatottam tördelte az ujjait. Szerintem most ő is legszívesebben hazamenne. Már jó ideje kint fagyoskodtunk mire MinGi végre megjelent az utca sarkán. Egy testhez simuló, eléggé hiányos ruha és egy fekete bőrdzseki volt rajta. A magassarkútól kicsit „megnőtt”. A ruhája extrém rövid volt… Nem hittem volna, hogy ilyen kis ribancos… Mert most konkrétan úgy néz ki!

-Bocsi a késésért.- kiáltott fel hozzánk a lépcső aljáról.

-Már megszoktuk…- vigyorgott a készülékét eltevő fiú és minket ellökve maga elől lépett a lányhoz, hogy megölelhesse. Szinte hányni tudtam volna attól a jelenettől…

-Megyünk?- szakítottam meg a meghitt pillanatot.

-Menjünk!- szabadult ki a lány Jungkook szorító karjai közül.

-Kim Taehyung!- lépett a lakótársam MinGihez a kezét felé nyújtva.

-Kim MinGi…- rázta meg a tenyerét összeráncolt homlokkal.

-Lakótársam.- világosítottam fel.

-Áááh…- vigyorgott hol rám hol a még kezével szorongatott tenyér tulajdonosára. Annyira gyerekes…

-Na menjünk!- sürgettem a társaságot. Lassan megindultunk a keskeny utcán. Előre furakodtam, mert végülis én vagyok a navigátor. Jó pár méter után hátra pillantottam mivel csak egyedül sétálgattam legelöl… A „gerlepár” középen sétálgatott egymás mellett, leghátul pedig Tae kullogott utánunk. Gondolva egyet MinGi mellé araszoltam és átkarolva őt nyomtam befele, hogy Jungkookot kiszorítsam, aki egyből vette is a lapot és Tae mellett folytatta az út további részét. Na ez összejött!-Csinos vagy!- vetettem egy kaján mosolyt a lány felé alaposan végigmérve minden porcikáját. Ezt nem gondoltam át alaposan… Most Jungkook mögötte van és tudja hátulról is stírölni. El tudom képzelni, hogy Tae is ezért választotta a sor végét. De én mért is izgatom magam ezen?

-Köszi.- sütötte le elpirult fejét. Kéne valami téma… De semmi se jut eszembe. Az általában spontán pasi leblokkolt? Alsó ajkaimba beleharapva próbáltam kitalálni valamit.-Min gondolkozol?- nézett fel rám hosszas csönd után.

-Csak egy koreón.- habogtam valami meggyőző hazugságot.

-Uuuh…- kezdett el örömében ugrálni.-Nekem?- nézett rám kiskutyaszemekkel

-Aha…- vékonyodott el a hangom és egy álmosollyal próbáltam elhitetni vele, hogy tényleg ezen gondolkoztam. Remek most találhatok ki neki egy koreográfiát…

-Juujci!- rikoltott fel. Na ez meg mi volt? Talán oviban beszélnek így a kislányok… Vagy csak én nem ismerem a mai szlengeket?

-Jut eszembe Min!- dugta közénk a fejét Jungkook.-Holnap fél ötre tudok odaérni csak.

-Oksi…- bólogatott hátra.

-MinGi te teljesen koreai vagy?- húzta fel az egyik szemöldökét a „csendestársunk”.

-Kérlek csak Minnek hívj! Nem szeretem a MinGit…- fordult hátra a csaj Taehez.-De amúgy nem… Van egy kis magyar is bennem. Miért?

-Csak olyan furcsán beszélsz…- vont vállat. Furcsán beszél? Nekem fel se tűnt, de ahogy nézem Jungkooknak se nagyon…

-Tényleg?- csodálkozott maga a lány is.-Hát igazából életem nagy részét Magyarországon töltöttem. Egy hónapja költöztünk vissza Koreába.

-Gondoltam.- húzta mosolyra a szája szélét.

-Megérkeztünk gyerekek!- kiáltottam fel mikor az általam már régóta kiszemelt hely elé értünk.

-Végre!- előzött be MinGi, hogy ő mehessen be először. Fél percen belül bent is voltunk a nem túl tágas ám szép helyen.-Igyunk!- mormogta és egyből a bárpulthoz húzott minket egyik kezével az én csuklómat, a másikkal pedig a Kook srácét megragadva. Kértünk is pár kört. A kiscsaj úgy nyelte a martinit mint a vizet. Taevel csak bambán vizslattuk, hogy MinGi már talán négy pohárral is lehúzott míg mi még csak az elsőnél tartunk. Pedig, azért az túlzás, hogy én nem vagyok piás… Csoda, hogy ma nem voltam másnapos.

-Lassíthatnál!- szóltam rá mire csak legyintett egyet.

-Gyere Kook, táncoljunk!- nyúlt a pulton támaszkodó fiú keze után és kéz a kézben sétáltak a parkettre.

-Gondoltam, hogy ez lesz…- mormoltam az orrom alatt.

-Mi?- fürkészte szemeivel az arcom értetlenül.

-Hogy ezek az első másodpercben itt hagynak minket… Ezért hoztalak el, hogy ne legyek akkor már egyedül.- tartottam szemmel a táncparketten vonagló párost.

-De ezek együtt vannak?- szegezte felém a kérdését lehúzva a már régóta kezében tartogatott pohár tartalmát.

-Fogalmam sincs…

-De azért ne ilyen feltűnően féltékenykedj már.- mosolyodott el.

-Nem vagyok féltékeny!- kaptam felé a fejem hirtelen.-Már százszor elmondtam, hogy nem jön be!- tettem karba a kezeim, neki dőlve a pultnak vetettem Tae felé szúrós pillantásokat.

-Áh, neeem!...- vigyora már-már a füléig ért. Ha most elkezdi, hogy „HoSeok szerelmes, HoSeok szerelmes!” akkor én nem tudom mit csinálok, mert ez tőle kitelik. Tényleg nem jön be úgy… Jó csaj, de nem tudom elképzelni hosszútávra… sőt még rövidtávra sem…

-Pff… Hagyjál már!- fordítottam vissza a fejem a táncolók közé vetve tekintetem. Mikor kiszúrtam újra a MinGi csajt én majdnem dobtam egy hátast… Épp egy elég erotikus táncot adott elő az előtte állónak… A szemeim is majd kiestek, az államat a földről kaparásztam össze.-Szerintem én ki megyek a mosdóba…- pattantam fel a helyemről, amit a lakótársam kuncogással nyugtázott. Óriási léptekkel haladtam az illemhelység felé majd az ajtaját alaposan be is csaptam. Mi ütött belém? Ez engem mért zavar? Pár perc egy helyben áldogálás után kis hideg vízzel felfrissítettem az arcom és indulni is akartam, de a telefonom hangos csörgése megállított. Előkapva rá pillantottam egyet a kijelzőre. Nam hív? Még is miért? Ilyenkor?

-Halló?- szóltam bele.

-HoSeok, holnap negyedórával tovább tarthatod a táncórád.- közölte velem nemes egyszerűséggel.

-Oké… Ennyi?- sietettem kicsit fülembe dugva az ujjam, mert attól, hogy csak halkan hallatszik be a zene dübörgése még nem túlságosan halottam amit mondott.

-Hát még pár dolgot el kéne mondanom amit lefelejtettem délután…- kezdett bele hosszú monológjába, ami csak tartott… és tartott… A végén már a falba vertem a fejem és majdnem beled is dobtam az egyik vécébe már a telefonom csak mehessek már… Végre 20 perc 12 másodperc után letette. 20 perc? Nekem óráknak tűnt… Idegesen löktem ki a mosdó ajtaját és kiérve egyre csak a bárpulttól eltűnő Taet kerestem a tömegben. Hosszas keresés után se találtam, mikor megpillantottam a már megint vedelő MinGit. Elnézve már elég sokat lenyomhatott…

-Na a Jungkook barátodat hol hagytad?- kérdeztem cinikusan egy gúnyos mosoly kiséretében.

-Valami csajjal táncol.- nézett rám, miközben a táncolók felé mutatott. Full részeg volt… Oh az a hülyegyerek… Itt meri hagyni, hogy igya el a maradék eszét is szegény csaj? És valami csajjal táncol? Szóval akkor nincsenek együtt… De, azért MinGi elég ki volt borulva szerintem. Neki tuti bejön az a Jungkook. Ez meg így vigyáz a barátjára? Szép…

-Gyere, haza viszlek!- fogtam meg a felkarját, hogy lerángathassam a székről.

-Mert?- kérdezte hosszan elnyújtva a magánhangzót.

-Segg részeg vagy… Ez nem kérdés! Na gyere!- cibáltam erősebben és az alkoholtól erőtlen teste engedelmeskedett is. Majd Taet felhívom útközben… Megragadva a csuklóját vonszoltam ki a bárból egyenesen az utcára. Szerencsére pont arra jött egy taxi. Le is intettem és beültetve a lányt szálltam be én is. Hú most ez jól jött mivel nem lett volna egyszerű hazasétálni vele.

-Hova?- nézett ránk a visszapillantó tükörből a sofőr.

-Hol laksz?- kérdeztem halkan a lánytól?

-Lakni? Háát? Feladom… Na hol lakom?- próbált gondolkozni. Ajj… A zsebéből előkapva a pénztárcáját kerestem valamit amin rajta van a címe. Nem is sokára meg is találtam. Lakcím kártya lehetett… Gyorsan be is diktáltam a címet és már indultunk is. Útközben felhívtam Taet is. Persze, hogy egyből rosszat feltételezett… Szerencsére nem is messze a mi lakásunktól rakott ki minket. Hamar fizettem és ki szálltunk. Pár emeletes panel… Csak hogy megyünk be? Mivel az egyszer fix, hogy nem tudja a kódot!

-Húzd le kicsit a szoknyád! Ki lóg a fél feneked…- súgtam a fülébe és szerencsére azonnal reagált, nem várta meg míg én teszem meg helyette.

 Mákunkra pont akkor jött ki valaki az ajtó szóval gyorsan megfogva azt mentünk be. Csodálom, hogy még nem rókázott…

-Melyik emelet?- nyomtam volna meg a gombot, de nem tudtam melyiket.

-Hmm…- tette össze a két mutatóujját és a nyelvét kidugva a falat kezdte el bámulni. Jaj ne már…

-Na ne szórakozz!- temettem az arcom a tenyerembe.

-Várj azt még mindig nem mondtad meg, hogy hol lakom!- vetette rám újra a tekintetét. Eddig azt hittem olyan, mint egy óvodás… Most erre mit mondjak… Én is ilyen sügér vagyok részegen? Nem én rosszabb vagyok…-Mért nem nyomod már meg a hármas gombot?- meredt a világító karikákra. Aha! Reflexszerűen csaptam le máris az általa megnevezett felületet és a fémdoboz azonnal el is indult.-Zuhanunk?- simult ijedten a falnak.

-Nem…- kuncogtam halkan. Abban a pillanatban meg is érkezett a lift  és kiszállva egy újabb probléma merült fel bennem… Melyik ajtó az? Sokáig bámultam már hol az egyik, hol a másik ajtóra vagy a folyosó egész hosszát, mikor észre vettem, hogy MinGi becsöngetett a mögöttem lévő lakásba. Basszus… Gyorsan elhúztam mielőtt ajtót nyitnak és a lépcső felé vettem az irányt csak hogy a kelleténél egy kicsit előbb nyitottak ajtót. Most aztán bajban vagyunk…

-KIM MINGI?!- ordított rá az ajtóban álló alak. Kicsit megnyugodtam, hogy még is jó helyre csöngetett, de féltem, hogy egy alapos agymosás jár az apjától (mivel gondolom ő kiabált rá).

-Mi van?- kérdezett vissza, mint egy szellemifogyatékos. Már én is megfordultam, hogy láthassam az ajtónyitót. A felismeréstől kissé hátraugrottam. Az a srác volt, aki délután a cég előtt várta a csajt… Akkor ez lenne a pasija? Együtt laknak? És elengedi bulizni?

-Köszi, hogy haza hoztad!- vetett felém egy utolsó pillantást majd a lányt behúzva a lakásba csapta be előttem az ajtót. Hát… oké… Ez érdekes… Tehát ő és MinGi? Hogy is hívják? Talán Jin?