Jesszusom, nem hiszem el! (8. fejezet)

"Nyakával próbált még hátrébb húzódni, de én annál közelebb hajoltam hozzá. Már tényleg nem sok választott el attól, hogy birtokba vehessem telt ajkait… Nagyokat nyelve várt, hogy megtörténjen, én még mindig mosolyogva vizslattam gyönyörű arca mindenegyes pontját."

 

MinGi szemszögéből:

-Tehát bízol bennem?- egyre közeledett alakja felém, majd lassan hajolt arcom irányába, mintha az ajkaimat célozta volna meg. Tettétől teljesen összezavarodtam, amitől elkezdtem apró lépésekkel hátrálni, de ő csak jött utánam. Szemeim kitágultak és gyorsabban kezdtem el menekülni előle, de csakhamar észleltem magam mögött a falat és teljesen neki simulva próbáltam még jobban távolodni a fiútól. Ami persze hiába való volt... Inkább csak még közelebb került. Most tényleg meg akar csókolni? Idegességemben kapirgálni kezdtem a falat reménykedve, hogy valami rejtekajtó kinyílik és elszabadulhatok ettől a kellemetlen helyzettől. Cselekedetemet csak egy kaján mosollyal nyugtázta és hosszasan bámult rémült szemeimbe. Mit akar tőlem? Úgy tudtam, hogy bejövök neki! Lélegzetvételem és a szívdobogásom egyaránt felgyorsult hirtelen. Íriszeim, mintha ismét megteltek volna könnyel, de csak meredtem a magabiztos srác szemeibe. Fejemet próbáltam még egy kicsit hátrébb húzni, de csak követett és már csak pár centire volt ajkaimtól. Szemeimet már-már összeszorítottam, könnyeimtől alig láttam ki. Egy nagyot nyelve adtam meg magam és vártam csókjára, mint egy haldokló gazella, aki már csak az utolsó, gyilkos tépést várja az őt levadászó oroszlántól. De ő csak egy apró mosollyal vizslatta végig az arcom. Kim MinGi, te meg mit csinálsz? Nem vagy játék baba, akit kedvére smárolgathat… Állj a sarkadra! Némi bátorságot összeszedve löktem el nagy lendülettel az előttem álló fiút és karba tett kézzel vontam kérdőre.-Tudtam…- sütötte le tekintetét még mindig ugyanazzal a vigyorral a képén.

-Ugyan mit?- kérdeztem vissza kissé flegmán összehunyorítva szemeimet.

-Ha bíznál bennem nem löktél volna el… Ugyanis akkor tudnád, hogy nem csókoltalak volna meg.- vetette rám tekintetét, majd beleharapott az alsó ajkába. Szóval ez csak egy teszt volt? Elhűlve szavain guvadtak ki a szemeim, mikor rájöttem, hogy csak behúzott a csőbe.

-Olyan gonosz vagy!- somolyodtam el, majd beleütöttem egyet a vállába.

-Na menjél… Elkésel énekóráról!- fagyott le az arcáról a vigyor hosszas, közös röhögcsélés után.

-Jó…- indultam el lassú léptekkel az ajtó fele, majd a kilincsre csúsztatva a kezem fordultam vissza utoljára.-Szent a béke?- villantottam rá félénken a fogaimat.

-Szent a béke!- bólintott egyet.

-Akkor holnap ötkor!- nyitottam ki az ajtót egy nagy lélegzet kíséretében, de mielőtt bármit is szólhatott volna már a folyosó végén voltam. Tényleg csak a bolondját járatta velem? Vagy csak kitalált hirtelen valami mentséget, hogy ne tűnjön idiótának, miután visszautasítottam? De az volt a legnehezebb, hogy megálljam, hogy ne én csapjak le előbb az ő ajkaira. Ezt valóban kimondtam? Legalábbis magamban… Remek most már saját gondolataimat se tudom irányítani, nemhogy az érzéseimet…

HoSeok szemszögéből:

-Megjöttem!- rikkantottam fel, mihelyst beértem a lakásba.

-Remek…- dörmögte a kanapén heverésző YoonGi, aki láthatólag nagyon el van a tvvel.

-Azért ne örülj nekem ennyire.- dobtam le a táskám a szekrény mellé és ugyanazzal a mozdulattal vágódtam le lusta haverom mellé.-Kosár meccs?- vizsgáltam meg jobban a készülék kijelzőjét.

-Ja…- mormolta továbbra se nézve rám.-Milyen volt a táncikálás?

-Ma nem „táncikáltunk”…- terültem szét amennyire a mellettem fekvő engedte. Már majdnem összezáruló szemeim egyszerre kipattantak, mikor rájöttem, hogy félreérthető dolgot mondtam, de már késő volt...

-Megdöntötted?- vigyorgott vetve felém egy pillantást végre.

-Nem…

-Haver… Szégyent hozol rám… Legalább egy smár, azért volt?- ocsúdott fel egy lenéző grimasszal. Ez az ilyen „Ki ez az ember és mit művelt a spanommal?” nézés.

-Nem.- somolyodtam el.

-Csúnya a csaj vagy mi?- háborodott fel ismét.

-Nem!

-Csak annyit tudsz mondani, hogy „nem”?

-Nem. Mármint, aj… Fáradt vagyok.- temettem arcomat röhögve a tenyereimbe.

-Látszik…- folytatta tovább a meccs nézést.

-Nem.- poénkodtam széles mosollyal az arcomon.

-Csiszold még a humorod!- veregette meg a hátam. Annyira bírom, mikor YoonGi ilyen… Mintha ő egy humorzsák lenne…

-Tae?- kérdeztem hosszas csönd után.

-Szobájában…- rántott vállat egyszerűen.

-Kérsz egy üveg sört?- tápászkodtam fel ülőhelyemről.

-Nincs… Már átkutattam a hűtőtöket kétszer is.

-Mondjuk, ha lett volna is már megittad volna az összeset.- csaptam be a hűtő ajtaját, majd foglaltam ismét helyet. Síri csöndben ültünk tovább a tvt nézve, YoonGi néha felkiáltott, mikor valamit elszúrtak. Kezdtem kicsit megérteni a szabályokat, mondjuk nem túlságosan konyítok a labdasportokhoz… Pár óra múlva ajtó nyikorgásra lettünk figyelmesek. Azonnal oda kapva fejünket észleltük, hogy csak Tae jött ki a szobájából teljes puccparádéban… Kicsit megszeppent, mikor észrevett. Na ez hova készül?

-Nehogy azt merd mondani, hogy már megint ahhoz a csajhoz mész, akit csütörtökön összeszedtél!- szóltam rá kicsit erélyesebben. Hétvégén mégis úgy döntött, hogy felhívja azt a lányt, mert nem akarja megbántani… Pedig már reménykedtem, hogy ragadt rá valami a piszkon kívül is.

-Belestrapáltál!- vigyorgott egy pillantást vetve telefonja képernyőjére.

-Hogy mit csináltál? Hát te teljesen megbolondultál…- kontrázott YoonGi.

-Hamarosan szakítok vele!- próbált bizonyítani, de a menthetetlent már nem lehet menteni kedves Taehyung… Mondjuk nem tudom, mért próbáljuk kioktatni. Csak rájön előbb vagy utóbb, hogy kell ezt csinálni…

-Jól van menjél csak…- intettem neki, hogy tovább nézhessük a meccset nyugalomban.

-De azt, azért meg kéne említeni, hogy ti oktattok a csajozásról, de mégis én fogok szexelni az este nem ti…- lépett mellénk egy cinikus mosollyal a képén. YoonGival hirtelen össze néztünk, mert igaza volt… De nem fogjuk beismerni!

-Nagy kaland… Tegnap is nálam volt egy csaj.

-Hogy nekem hány lánnyal volt dolgom életemben…- próbáltuk megmenteni az önbecsülésünket, mert szerintem ő se mostanság volt nővel.

-Aha… Na én megyek!- akasztotta le a kabátját a fogasról és gondosan felhúzva magára távozott.

-Tegnap kb 11-kor mentél el tőlünk.- fordultam rögtön a szomszédunkhoz.

-Psssszt!- csitítgatott somolyogva, mutatóujját a szám elé rakva.-De szerintem a te állítátásod olyan igaz, amilyen magabiztosan mondtad…

-Mért? Középsuliba majdnem minden csaj meg volt az évfolyamban…- dicsekedtem a mellkasomat verve. Jó lehet, hogy egy kicsit nagyot mondtam… De mindegy…

-Mi az, hogy majdnem?- förmedt rám.

-Hát a csúnyákat kihagytam…- kúszott egy vagány mosolyt magamra.

-Ja, hogy úgy… Nálunk a bulikon nagyon sokszor a pia hatására egy csúnya csaj is szép lett, szóval volt már, hogy így kötöttek ki a lányok az ágyamban. Volt, hogy olyan helyen ébredtem, amit még a csaj se ismert…- hencegett a maga pökhendi stílusában.

-Rendeljünk pizzát?- pattantam fel a kanapéról egy nagy sóhaj kíséretében.

-Baconöset kérek!- hajtotta hátra szőke fejét, hogy leadhassa nekem a rendelését, majd tovább nézte a műsort.

-Nálad van sör?- vettem elő zsebemből a telefonom.

-Szerinted, ha lenne söröm most itt dekkolnék?- kérdezte cinikusan.

-Jogos!

-Ha ennyire piálni akarsz told le a segged a boltba!- vont vállat.

-Annyit nem ér meg…- tárcsáztam a számot, majd gyors rendelés után ismét lehuppantam YoonGi mellé.

*Másnap*

-Bocsi…- toppant be a szokásos tíz perces késés után MinGi.-Elbeszélgettük az időt Jungkookkal.- vetett rám egy széles mosolyt és már rögtön ugrott is mellém, hogy bemelegíthessen velem együtt. A mai edzés is viszonylag hamar elment… Elkezdtük az új koreográfiát, amit éjszaka alvás helyett eszeltem ki.

-Nem akarsz átjönni hozzám filmezni?- ültem le a fáradtságtól a padlón elterülő lány mellé rá villantva fogaimat. 

-Ma?- döntötte oldalra a fejét, hogy lásson.

-Aha… Tae nem lesz otthon és a szomszédnak is megmondom, hogy máshol meressze a seggét. Úgyis túl sokat van nálunk…- magyaráztam elharapva a szavakat, szóval lehet alig értett valamit.

-Oh, sajna ma nem érek rá… Az estéim elég elfoglaltak mostanság.- ült fel lihegve, száját enyhén oldalra húzva.

-Esetleg máskor?

-Nem tudom, meglátjuk.- pattant fel a földről és táskája után nyúlva sietett az ajtó felé. Az egyik másodpercben még meg akar halni a másikban meg már fénysebességgel menekül ki a teremből… Mi ütött belé?-Mennem kell… sietek haza. Szia!- csapta is be az ajtót maga után. Nekem ez gyanús… Lassan én is összepakoltam a cuccaimat és indulásra készen hagytam el a termet. Dideregve tettem a hazafelé vezető utat. A járdát már régóta sárgás, nedves levelek borították. Már az októbernek is lassan vége… Olyan hamar telik az idő mégis ha belegondolok nincs egy hete, hogy ismerem MinGit. Vele valahogy lassabban telik az idő… Már a lakás ajtaja előtt hallottam Tae hangját… Vajon kihez beszél? YoonGival a lépcsőházban találkoztam…

-Megjöttem!- rikkantottam el magam, mihelyst beléptem otthonunkba. A lakótársam a mutatóujját a szája elé téve intett csendre, éppen telefonált… Oh, már értem.

-Nem-nem a lakótársam jött meg…- mosolyodott el újra a telefonba szólva.-Igen… Na, akkor indulok is kicsim.- emelte el a fülétől a készüléket, majd egy gombnyomással szakította meg hívását.

-„Kicsim”?- kérdeztem vissza gúnyos hangon.-Egészen biztos, hogy nincs köztetek semmi komoly?- ráncoltam össze homlokom.

-Jó talán kezdünk egy kicsit egy hullámhosszra kerülni…- helyezte el a telefonját a konyha pulton míg belebújt a kabátjába.-Holnap korán reggel jövök, aztán rögtön megyek az egyetemre, nem hinném, hogy találkozni fogunk…

-De most akkor így lesz? Te minden este elmész majd reggel, mikor még bőven alszok hazajössz egy kicsit, majd mész a suliba, de mire hazaérsz én már dolgozom és te pont akkor indulsz a drágalátos barátnődhöz...

-Probléma?- vetett felém egy értetlen tekintetet.

-Nem… csak legyek egésznap egyedül?

-Majd átjön YoonGi.- legyintett egyet a nagy készülődés közepett.

-Ja, átjön YoonGi…- mormoltam halkan, kissé csalódottan. Régen minden este hármasban néztük együtt a tvt vagy akármi, de mióta meg van a csaja…

-Na én tényleg indulok, helló!- távozott a lehető leggyorsabban a helyiségből. Dühösen csoszogtam ki a konyhába, hogy csillapíthassam éhességem. Elővéve a margarint és a lekvárt úgy döntöttem, hogy lekváros kenyeret csinálok magamnak. Szeletelés közben vettem észre, hogy Taehyung itt hagyta a telefonját. Oh, nem is ő lenne… Mondjuk inkább rám jellemző ez. Már nyúltam is a saját készülékemért, de eszembe jutott, hogy hiába hívom fel, mert nem tudja felvenni… Gondolkodtam, hogy mit is csinálhatnék. Utána futni nem tudok és ha tudnék se mennék. Lehet felhívom a csajt Tae telefonjáról, hogy szóljon neki, ha odaért hozzá. Feloldva a készüléket kezdtem elkutakodni a névjegyzékben. Jaj, de hülye vagy… Így nem találod meg! Nézegettem a többi oldalt is hátha valami, mikor a hívásnaplóhoz lapoztam. Hát persze! Vele beszélt utoljára tuti, hogy övé az első szám. Egy pillantást vetve az első névjegyre dobtam el azonnal a kezemben lévő kütyüt megdöbbenésemben. Biztos jól láttam? Vagy csak képzelődtem? Újra bekapcsolva a telefont vizsgáltam meg újra az utolsó hívást és kikerekededt szemmel tapasztaltam, hogy elsőre is jól olvastam… Újra és újra futottam végig a „MinGi” feliratot. Na mégis mit jelentsen ez? Nem az volt, hogy annak a csajnak pasija van? És Tae mégsem a csütörtökön felszedett csajhoz jár esténként? És miért esik ez ennyire rosszul? Ezt nem gondoltam volna… Hát, ezért ilyen elfoglalt MinGi esténként! Jesszusom, nem hiszem el!